Alexander

Nagy valószínűség szerint, soha többé nem fogom látni az éppen felettem térdeplő srácot. Kivéve, ha a Silver Rose-ban tanul, amit nagyon kétlek, hiszen azért elg jó az arcmemóriám, és ha egyszer találkozom valakivel, vagy csak látom egy pillanatig, az nagyon hosszú ideig az emlékezetembe vésődik, és ha újra találkozom vele, előbb vagy utóbb rájövök, hogy hol találkoztam már vele. De ez a rejtélyes srác, akiről mindössze annyit tudok biztosan, hogy Alexnek hívják és hogy rettentő odaadó és szeretetre éhes, ha több alkohol kerül a szervezetébe, mint kellene, bárkivel fogadni mernék, hogy még soha nem láttam ezelőtt és főleg nem az iskola falai között. Egy ilyen jó pasit már rég elkaptam volna, és megtettem volna felé az első lépést, nem várom meg, amíg ő esik rám egy ilyen közönséges tengerparti bulin, ahol nem is volt biztos, hogy megjelenek. De már egészen biztos voltam benne, hogy jobban nem is cselekedhettem volna. Ráadásul nem kizárólag önös érdekek vezérelnek, hiszen ennek a srácnak is feldobtam az éjszakáját. Még akkor is, ha talán holnapra már nem is fog arra emlékezni, ami ma történt közöttünk. Ezen nem lenne miért csodálkoznom, ugyanis ilyen részegen, csoda, hogy még azt tudja, hogy mit kell tennie egy nővel. Sőt, nagyon jól tudja mit kell tennie, amitől megjegyzi a nevét és egy felejthetetlen alkalommal ajándékozza meg.

Általában követem a magam által meghatározott szabályaimat és nem szegem meg őket. Az első és legfontosabb pont nálam, hogy egy sráccal nem fekszek le kettőnél több alkalommal. Bármennyire is fantasztikus élményben részesített és még vágynék rá, nem lehet, különben valamiféle kötődés alakul ki kettőnk között, ami megnehezíti azt, hogy bármelyikünk is továbblépjen és esélye legyen elfelejteni a másikat. Mert hát, ahogy a mondás is tartja, jóból is megárt a sok. Nem lehet senki telhetetlen, még én sem. Legalábbis ilyen téren, hiszen tudom milyen következményei és veszélyei vannak annak, ha többet várok egy pasitól. Ha azt hiszik, hogy bármikor megkaphatnak, már egyáltalán nem lesz olyan érdekes és kívánatos számukra a nő, mintha az húzná az agyukat és kiéheztetné őket. Ha egy nő túl odaadóvá válik, hűségessé, gyengéddé, már nem tudja megvédeni magát és a férfiak kihasználva, hogy mennyire törékeny lett és kiszolgáltatott, eltapossák és fájdalmat okoznak neki. Pontosan ezért vannak a saját törvényeim, amik megvédenek attól, hogy engem valaki megbántson, vagy hogy csalódást okozzon nekem. Nem bírnám elviselni, ha valaki még egyszer megbántana és elhitetné velem egy pillanatig is, hogy én biztonságban lehetek mellette és minden pont olyan tökéletes lehet, mint amilyennek én azt tizenhárom éves koromban elképzeltem. Hogy ő lesz a jóképű herceg fehér lovon én meg a hercegnő, aki majd a torony legmagasaabb szobájának ablakán kilógatom hosszú, barna hajzuhatagom és miután felmászott hozzám megment a nagy, ronda tűzokádó sárkánytól. Gyerekes badarságok és rózsaszín maszlag, ez az, ami nem létezik és soha nem is létezett. Csak egy gyenge pillanatunkban elhisszük, hogy valami lehet szép.

Az egyetlen, amit elhihetünk és el is kell hinnünk, az a valóság és az a pillanat, amiben élünk. Mert csak abban lehetünk biztosak és abba nem tudunk beleképzelni olyan dolgokat, amik csupán képzeletünk szüleményei. Éljünk a pillanatnak. Valahogy így hangzik az én mottóm.

A pillanat pedig most azt diktálja, hogy foglalkozzak Alexszel, aki annyira édesen ejtette ki nevemet, hogy muszáj volt elvigyorodnom rajta. Ujjaimmal szorosabban fontam körbe ékességét és kezem mozgásának növeltem intenzitását. Elégedett nyögései és élvezetittas sóhajai tovább korbácsolták vágyaimat és egyre gyorsítottam mozdulataimon, miközben hasonlóan adtam tudtára én is mennyire élvezem mozdulatait. Egyre hevesebben kapkodtam levegő után és már éreztem, hogy nem vagyok messze a kielégüléstől. Fejemet hátra hajtottam és ajkaimat összeszorítva fojtottam vissza a belőlem törni felakaró hangos sikkantást. Ahogy visszanéztem rá szemeiben pont ugyan az a vad vágy csillant, mint sajátjaimban.

Ha valahol odaadó voltam, az a szex. Valahogy úgy voltam vele, hogy ne csak nekem legyen jó az együttlét. Ezt nem hangoztattam gyakran, sőt inkább egyáltalán. De nem tartottam igazságosnak, ha a másik fél csak ad, de csak kap. Erre nem régen döbbentem rá, hiszen eleinte szerettem csak élvezni a pillanatot, de aztán volt rá példa, hogy unatkoztam és onnantól foglalkoztam másokkal is, nem csak magammal. Ez pedig kifizetődő volt, hiszen annyi bókkal illettek, mint az előtt nem. Az erősebbik nem képviselői között gyakran voltam és vagyok téma, ezért pedig főleg megéri foglalkozni velük is egy kicsit.

Gondolataimat megszakította, mikor testünk egybe olvadt.

- El nem mondható, hogy mennyire - búgtam kéjes hangon a fülébe. Körmeimet belemélyesztettem izmos vállaiba, majd átfontam karjaimat nyakán és lehúztam magamhoz, hogy minél közelebb lehessek hozzá. Szavaimban nem volt túlzás, tényleg nagyon vágytam már rá, hogy kielégüljek, kielégüljünk.

Csókja gyengéd volt, semmi követelődzés nem volt benne. Abban a pillanatban még nem sürgettem, csak miután kezei keblemre siklottak. A gyengéd kényeztetésre már nem tudtam vissza fogni magam és azt akartam, hogy minél többet kapjak és mindent minél hamarabb.

Arcomat nyakába fúrtam, és ahogy egyre kapkodóbb lett légzésem, hogy levegővételemet halkíthassam csókokat leheltem nyakára, vállára és mellkasán is végighaladtam. Felvettem testének ritmusát és együtt mozdult testünk, ahogy egyre mohóbban járták be kezeim hátát, vállát és fenekét. Nyögéseim egyre hangosabbak tűntek a csendes part szakaszon, a külvilág már régen megszűnt létezni, a tengermorajlása teljesen elnémult, csak ködösen láttam a halvány fénnyel kivilágított partot. Az egyetlen, akire koncentrálni tudtam, az Alex volt. Számat nyakára tapasztottam és szívni kezdtem a puha bőrfelületet. Már ameddig nem voltam levegő hiányában. Az egyre gyorsuló ütemre, egyre vehemensebben és hangosabban ziháltam. Kár lett volna visszafognom magam, főleg, hogy nem is ment volna. Lábaimat amennyire csak tudtam felhúztam magam mellé ezzel a lehető legmélyebb behatolást biztosítva neki és a legnagyobb élvezetet magamnak.

A gyors ritmusban, már inkább csak megadóan nyúltam el és teljesen ráhagyatkoztam. Nem bírtam követni mozgását. Ő sem bírta tovább, mint én, főleg, hogy szóvá is tette. Hátam ívbe feszült, mikor elértem a csúcsra. Ajkaim közül ugyan abban a pillanatban hangos sikkantás szakadt ki. Valószínűleg még egy dobbanásnyit is kihagyott a szívem, mikor elöntött az orgazmus okozta gyönyör. Minden megszűnt létezni, csak ketten voltunk az egész földön, mi ketten eggyé válva. Ahogy lehajolt hozzám lassan megcsókoltam, majd visszahanyatlottam a homokba.

- Fantasztikus voltál - suttogtam halkan és pár percig lehunyt szemekkel csak lihegtem. Megmozdulni nem volt kedvem és mivel a srác rajtam feküdt, nem is nagyon tudtam volna. Nem tudtam hány perc telhetett el, mikor leszállt rólam és mellém feküdt a homokba. Arcomat felé fordítottam, de mire tekintetünk összefonódhatott volna, lehunyta szemeit és elaludt. Minden vonását emlékezetembe véstem, majd alig érezhetően simítottam végig arcélén és nyomtam még egy apró csókot szájára. Mire teljesen lenyugodott a testem, már nem kellett kapkodnom levegő után, felültem, majd tekintetemet végigfuttattam a parton. Ruháink szanaszéjjel hevertek arról már nem is beszélve, hogy a strandruhám csupa vizesen feküdt a partszélen.