Vivienne.

Nem tudta miért, de szinte szégyenkezve lépett be az egyetem ajtaján. Azóta, mióta meztelenül ébredt a tengerparton egy nagyon homályos, de biztosan fergeteges buli után nem igazán tudott az emberek szemébe nézni az iskolában. Főleg azután milyen (gyomorforgatóan) fergeteges buli volt otthon a vécében. A kollegái azonban mégsem mondtak róla semmilyen bántó vagy megrovó szót. Csak annyit tudott arról a homályos képsorról, amire nem igazán emlékezett, hogy egy lánnyal ment el arra helyre, ahol valószínűleg felkelt. Alex nem volt hülye nyilvánvalónak tartotta, hogy a meztelensége arra utal, hogy nagyon jól érezték magukat együtt és nagyon részletes felfedezték az egymásban megbúvó… értékeket. Alex csak azt nem tudta, hogy örüljön-e annak vagy ne, hogy nem emlékszik szinte semmire az egészből.

Már egy milliomodszor megszidta magát, amiatt, mert ennyit ivott. Talán éppen ezért volt, hogy rögtön elutasította a vele szembe jövő pincért. A legkisebb alkohol adagtól is megvonta magát ma. Szerette volna józanon dokumentálni az évnyitó bált.

Körülnézve azt látta, amire számított: luxusra. Ő még nem igazán volt ehhez hozzászokva, hogy mindenhol a legeslegjobb cuccokat látja. Na meg az árakat – azok voltak még számára az idegenek. Bár, ha sokáig itt marad, még az is lehet, hogy sikerül megtalálnia a számára megfelelő dolgokat. Kialakítania a saját kis életet… Egészen jól hangzik.

Elnézte a sürgő-forgó embereket, ahogy a zenére táncolnak, a pincéreket, a tanárokat, akik fékezni akarták a fiatalokat és elmosolyodott. ~ Annyira nem rossz itt... ~ Mondta magának bíztatólag, majd észrevette, hogy valaki bezárta az erkély ajtót, ami meglepő volt számára, hiszen nincs miért elzárni azt a részt. Lassan közelítette meg a helyiséget közben figyelte a többieket. Eddig senki nem figyelt fel rá, így kitárta a két ajtót… És azonnal be is csukta, amikor meglátta ki tartózkodik odakint. Illetve, hogy a hölgyemény milyen állapotban van.

- Elnézést jól van? – kérdezte illedelmesen a lánytól és megkockáztatott felé egy lépést.

Végül muszáj volt hirtelen mellé lépnie, mert úgy tűnt az mindjárt összeesik. Elkapta a kezét és derekát.

- Jól van, hölgyem? – kérdezte még egyszer érhetőbben.

Csak ekkor vette észre, hogy a másik kezében egy cigaretta van. Túl jól ismerte az ilyesmit, hogy meg tudja állapítani ez nem egyszerű cigaretta. Ránézett az édes arcra és már éppen megrótta volna, hogy ilyet nem szabad behozni ide és legfőképp nem használni, de rájött úgy sem értené, mit mond.

- A francba! Mégis… mit tegyek? – mondta ki hangosan gondolatait, miközben körbenézett maga körül.

Nem viheti be a bálba, rögtön feltűnőnek tartanák az egészet és másik akarnának esetleg segíteni akkor hamar lebuktatná a lányt. És pedig ő nem akart semmilyen kellemetlenséget okozni – reménykedett benne, hogy egyedül is sikerül megoldania az ügyet. Végül csak az maradt, hogy a karjaiban tartja a lányt, de azért ellenőrizte a pulzusát és szemeit abban reménykedve, hogy csak egy kisebb adagot kapott.

Remekül kezdődik a tanév…