Alexander

Mekkora elvárásokat teremthet az emberben az első alkalom, talán nem is hinnénk. Nem az miatt, mert tökéletesen sikerül, nem azért, mert nem tudtuk volna szebben, hangulatosabban vagy gyengédebben elképzelni, esetleg ne hittük volna, hogy fájdalommentesebb lesz, vagy legalább csak élvezetes. Vagy naivan feltételeztük, hogy rögtön olyan tapasztalatokat tudunk majd szerezni és adni, amin már nem kell majd semmit változtatni. De nem. Az első alkalom örökké egy emlékezetes pillanat lesz, senki nem fogja elfelejteni mikor történt meg vele az a bizonyos eset, vagy hogy kivel tette meg, valamint, hogy hol; ahogy azt sem, mennyire suta mozdulatokkal kezdeményezett, vagy éppen mennyire hevesen viszonozta őket. Mert lehetetlen felejteni azt, ami annyira új volt és édesen kéjes. Az első alkalom maga egy ajándék, amire az évek során rákerül a csomagolás, majd később egy hosszú szalag is, ami lassan de biztosan masnivá fonódik. De addig a rendbe szedett masniig sok tapasztalatot és élményt kell gyűjtenünk, hogy megtaláljuk azt, aki felteszi a pontot az "i"-re, megköti a becsomagolt doboz tetején a szalagot.

Vajon az a masni képes lesz felülmúlni az egyszerű papírdobozt? A papírdobozt, ami megalapozta a kezdést és magasra tette a lécet az ő ártatlan egyszerűségével és már nevetségesen fakó, valamint elhanyagolható kinézetű tálalásával? Mindenkinek magában kell megadni arra a választ, hogy a selymes, fényes anyagból készült hibátlan masni lesz-e a mérvadó, vagy maga a tartószerkezet. Érdekes hasonlat nem de? Azonban áthatóbban belegondolva, mindenki rájönne, hogy a megmosolyogtató mondatok mennyire igazak. Én már csak tudom, túlságosan is belelovaltam magam ebbe a dologba és túl sok alkalommal vezettem végig ezt a gondolatmenetet: a papírdoboz és selyem szalag történetét. És mondjak valamit? Mindig a papírdoboz győzött az ő hétköznapi egyszerűségével, akinek szálai közé nincsenek aranyozott szálak fűzve, nincsenek nevek, minták hímezve anyagába, színtelen, a kartonpapír néhány helyen talán meg is van sérülve, még is, mindig is többet jelentett, mint egy szalag. Egy gyönyörű szalag, ami az évek alatt kifakul, és megkopása után újra van szükség, hogy rögzíthessük a csomagoló papírt a papír dobozon, nehogy az megsérüljön. Mert vigyáznunk kell rá, óvnunk, nehogy víz érje és teljesen tönkre menjen. Mert azt nem bírnánk elviselni, ha egy felejthetetlen dologtól örök búcsút kellene vennünk.

Így már látható mennyire nem számít, hogy az első alkalommal mennyire nem értünk ahhoz, amit teszünk, mennyire szokatlanul és félénken éljük meg a helyzetet, ami a maga nevében még is csodálatos, egy életre belénk rögzül és nem tudjuk elfelejteni. Egy mesébe illő szeretkezés csak egy lesz a sok közül, ami csupán azzal tűnhet ki a sorból, hogy szebb volt és élvezetesebb, mint a többi, ezért nem kell elkeverednie a csomagolásban. A fedő rész eddig még nem jött szóba, de most már itt az ideje, hogy kiteljesedjen a kép lelkiszemeink előtt. Mindenhol van átmenet. Ez itt is megvan. A csomagolás közé számítanak azok az alkalmak, melyek nem bírtak különösebb jelentőséggel, vagyis azt hiszem az én szempontomból ide lehet sorolni az összes olyan férfit, akivel lefeküdtem az elmúlt három évben. Mert egyikük sem tett rám olyan benyomást, ami miatt kilógtak volna a sorból. Azok az egyszeri alkalmak csak megtörténtek. Egyikünk sem kereste az aranyközép utat, hogyan tudnánk egymásnak édesebb perceket biztosítani, nem törekedtünk arra, hogy felejthetetlenek legyünk, csak próbáltuk együtt elérni az átlagos gyönyört, hogy testünk megnyugodjon, vágyaink elcsendesüljenek és pár napig, ne adj' Isten hétig ismét a sínylődés lassan kínlódó fázisába jussunk. Ők voltak a csomagolás. Akikért nem lett volna kár, ha meg sem történtek volna, akik nem tudták felejthetetlenné tenni a rájuk áldozott pillanatokat. De a célnak megfeleltek.

Most pedig azon kell már gondolkodnom, hogy az előttem álló srác melyik réteget fogja képviselni. Egy lesz a sok közül? Vagy a szalag egy rövid része lesz, esetleg felköti a masnit a doboz tetejére? Őszintén megvallva: fogalmam nincs. Nem akarok elhamarkodottan véleményt alkotni, most az egyszer nem kellene minden mozdulatát elemeznem, minden csókjában azt keresnem, mennyire tudja elődjeit felülmúlni. Nem fogok gondolkozni, nem akarom beskatulyázni, most nem. Csak élek az elkövetkezendő perceknek és most nem az Ő teljesítményéhez fogom mérni az én tetteim súlyát.

Hagytam, hogy kezeim szabad életre keljenek és Alex vállát, izmos mellkasát, karjait, nyakát járják be kínzó lassúsággal, minden izomtól duzzadó testrészén egy kicsit elidőzve és érzékibben simítva végig azokat a területeket. Ágyékomat a srácénak nyomtam, ahogy szorosan magához húzott. Elégedetten sóhajtottam bele csókjába, ahogy ujjai selymes tincseim közé vándoroltak.

Mikor megszólalt, szemeimet felnyitottam és úgy néztem fel rá. Ellenkezni akart.Ezt nem abból szűrtem le, hogy túl sokat mondott volna, mert a második szó után elakadt, sokkal inkább a hanglejtéséből jött le. Nem sokszor léptek még vissza férfiak, mikor velem voltak, jobban mondva még senki nem akarta abbahagyni félúton, de úgy látszik egyszer ezt is el kellett valakinek kezdenie és ez a pasi volt olyan pofátlan, hogy tíz percig szórakozzon velem, majd visszahőköljön. Hihetetlen mennyire fel tudok háborodni egy olyan dolgon, amit fordított esetben, ha én csinálok jót vigyorogjak rajta. Pedig számítanom kellett volna rá, hogy egyszer velem is megtörténik. Még mindig vágytól csillogó tekintetemet az övébe fúrtam és miközben vártam, hogy befejezze, amit elkezdett beszívtam alsó ajkam. Mellkasom szaporán emelkedett és süllyedt, miközben vártam, hogy döntsön. Megy vagy marad.

Szavai még várattak magukra, de tettei nem késtek meg, így most ismét az érdes felületű sziklának ért hátam , ahogy felpasszírozott rá. Akaratlanul is a bizonytalan mosolyt, diadalittas vigyor váltotta fel. Éhesen kapott ajkaim után és pedig hasonlóan hevesen viszonoztam nyelve vad táncát, enyhén hátrahajtva fejem, hogy még jobban elmélyíthessük csókunkat és megállás nélkül kényeztessük felváltva a másik nyelvét és ajkait. Kezeim újfent felfedező útra indultak az izmos mellkason át ágyéka felé. Mintha csak véletlenül siklott volna végig nadrágja vékony anyagán kézfejem, szereztem választ ki nem mondott kérdésemre: mennyire kíván engem. Nem okozott csalódást a dudorodó anyag. Az érezhető és látható jelek után, mintha csak valami erős áramütés ért volna lettek kapkodóbbak mozdulataim és előbújt belőlem a türelmetlenség.

Heves csókja még jobban felingerelt, így lábamat átfontam csípőjén, és lábfejemmel izgató mozdulatokat téve, combja hátsó valamint belső részét simogattam. Kezeim maguktól keresték meg inge legfelső ki nem oldott gombját és gyakorlott mozdulatokkal kezdtem eltüntetni a zavaró anyag területet. Fejemet engedelmesen hajtottam oldalra, utat engedve szájának. Vállamat leengedtem, hogy ruháim pántjai könnyedén lecsúszhassanak róla, tovább izgatva Alex fantáziáját.

- És ennél már csak édesebb leszek - nevettem fel halkan és közben lenéztem fürge ujjaimra, hány gomb volt még hátra ingén. Az utolsó zavaró gombot elérve, már nem tudtam és nem is akartam tovább várni, egy gyors és kíméletlen mozdulattal rántottam szét a két anyagszélt, hogy az utolsó gomb halk reccsenéssel adva meg magát a nedves homokba hulljon.

- Hoppá... - leheltem halkan és tekintetemmel egy pillanatig követtem az apró gombot. Talán egy kis bocsánatkérésnek kellett volna megbújnia hangomban, ehelyett pimasz éllel szakadt fel torkomból ez a rövidke szó. Egyáltalán nem sajnáltam ingét, örültem, hogy végre megszabadíthattam tőle. Így ha engedte, akkor lassan elkezdtem lefejteni róla a sötétkék anyagot, lassan végigvezetve peremét izmos hátán, majd ahogy kezeit kihúztam belőle összegyűrve az inget pár méterrel arrébb dobtam, hogy ne a vízben landoljon. Megnyaltam alsó ajkam, miközben tekintetünk összefonódott.

- Csak a tiéd akarok lenni - búgtam szenvedélyes hangon. - Csak a tiéd - ismételtem halkan, majd mikor készültem apró csókot nyomni meztelen mellkasára, testem egy pillanatra megfeszült és hangos nyögés szakadt ki ajkaim közül. Lélegzetem el-el akadt, de azért közben próbáltam arra koncentrálni, hogy puszikkal borítsam be vállait, valamint mellkasát. Ehelyett azonban gyengéden beleharaptam bőrébe és homlokomat nyakhajlatának döntöttem. Ziháló lélegzetemet visszafogtam és közben hátravetettem fejemet, hogy kiélvezhessem csókjait. Kezem most már sokkal céltudatosabbnak szánt mozdulattal környékezte meg nadrágja anyagát. Az eddig csípője körül tartott lábamat leengedtem és felhajoltam hozzá egy csókra. Most már kissé vissza tudtam venni tempómból, így nem esett nehezemre lassan kóstolgatni kívánatos ajkait és őrjítő lassan lehúzni nadrágja cipzárját.