Vivienne.

Nehéz úgy koncentrálni az illetőre, hogy közben egy igen szűk ruhában sóhajtozik a karjaidban. Főleg, ha ilyen dögös csajról van szó, mint amilyen ez a lány is volt. Persze, nem mintha Alex ilyesmivel foglalkozna, hiszen mégis csak a diákja! Csak semmi elcsábulás. A külsejét és jelenlegi állapotát tekintve Alex szemében ez a lány maga volt az ördög. Ő pedig semmiképp sem engedheti meg magának, hogy elmerüljön az édes kínok között. Nem és nem!

Ennek ellenére szemei akaratlanul is lesiklottak a lány szaporán süllyedő és emelkedő mellkasára. Az a kivágás… Jézus! Jobb lesz, ha inkább elmennek innen, mielőtt még valami történni fog. Mert, hogy a gatyájában történik valami az már biztos.

- Abban biztos vagyok – fűzte a lány kommentárjához a dolgot csak úgy mellékesen.

Aztán feltápászkodott a másikkal a földről és benézett az üveges ajtón az elő csarnokba. Ez nagyon gáz lesz. Sőt, még annál is rosszabb, ha lebuknak. Most már nem csak a lánynak vannak titkai, a francba is! Ha pedig ebben az állapotban kikotyog valamit, akkor a munkájának annyi és nem csak erre a munkára nézve. Ismerte már eléggé az ilyen nagy cégeket és tudta, hogy ha valaki valami hibát követ el ilyenhez hasonlóan, akkor annak örökre elvágták ebben az államban a munka lehetőségét. És ő még csak egy tanár! Ez kész katasztrófa lenne.

Egy pillanatig a lányt nézi, ahogy a vállának dől és érzi, ahogy lassan a mellkasa környékén melegség árad szét. Egy óvatlan pillanat volt ez, amikor végig simította az arcán és észre sem vette, hogy a szája közül kerül a másikéhoz. ~ Mégis mi a fenét csinálsz?! ~ Szólt rá egy hang valahonnan nagyon mélyről. Felriadt – úristen, mégis mit csinálok? – majd majdnem elejtette a lányt. Inkább bevonszolta őt, mielőtt valami ennél is nagyobb butaságot követne el.

- Ne nyavalyogj – morogta neki oda, összepréselt ajkain keresztül.

Igyekezniük kellett, ha nem akartak bajba keveredni. Alex nagyon reménykedett benne, hogy senki nem állatja meg őket. Sietett és csak a célra koncentrált, nem is hallotta meg Vivienne siránkozását. A szíve a torkában dobogott és csak azon járt az esze, hogy a munkájának, az életének vége.

Mégis meg kellett állniuk egy kisebb kellemetlenségért, de meglepődött, hogy a lány ilyen könnyen elintézte az a beképzelt srácot. Pedig elvégre be volt drogozva. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy most már kezd egyre jobban lenni. Talán múlik a hatás. Nem tudta eldönteni, hogy ez most az ő szempontjából jó vagy rossz dolog. Vajon mit fog mondani neki, ha majd józanon is kérdőre vonja? Akkor már nem veheti csak úgy semmibe a mondatokat. Pedig milyen könnyen elvesznének a levegőben ő meg elfelejtené az egészet.

Vajon tényleg képes lenne erre?

Elfordult, amint a lány végzett és ugyan először a lány vécébe akarta vinni, de ott nem lennének biztonságban, így inkább elvezette a lányt a lépcsők felé, majd ott óvatosabban haladva felvezette a lányt. Aztán, amikor a sötét folyosóra értek megállt. A lenti bulinak már csak morajlása hallatszott. A lány felé fordult és még a félhomályban is látta, hogy valami nincs rendben.

- Te jó ég! Öhm… - kezdte kissé pánikba esve, majd gyorsan körül nézett.

Meglátva a legközelebbi ajtót benyitott rajta, így kiderült, hogy az egy üres tanterem, még hozzá nyelvi tanterem volt. Csodás, itt legalább nagyobb volt a hely. Egyenesen bevezette a lányt, óvatosan terelgetve, majd felültette egy asztalra.

- El ne mozdulj innen! – tagolta neki nyomatékosan a szavakat, miközben feltartotta mutató ujjait is. – Egy centit se!

Azzal elfordult gyorsan kiszaladva a teremből és megkereste a legközelebbi vécét. Miközben több vizes papírtörlőt gyártott odabent már a temetésén járt az esze.

- Komolyan! Hogy tehetted ezt? – kérdezte a tükörképét. – Egy drogos csajt megfektetni. Tök részegen! Nem vagy komplett.

Megrázta a fejét, hogy végre magához térjen, mert ha nem tiszta fejjel gondolja végig a dolgokat, akkor csak még nagyobb kalamajkát is csinálhat. Inkább felnyalábolta a vizes papírtörlőket, majd visszasietett a lányhoz. Amikor belépett meglepetten megtorpant. A hold bevilágított a terembe ezzel megadva a különös derengést a helyiségnek. A lenti zene moraja szinte már zümmögésé halkult a háttérben. És Vivienne ott ült a padon abban a csodálatos ruhában, teljesen elkábulva. Alex megrázta a fejét és odalépett hozzá, majd az egyik gyártott vizes cuccost a fejéhez emelte és végig simogatta a lány arcát.

- Ez… ez kellemes? – kérdezte tőle kissé zavarodottan, majd tovább borogatta. – Jobb lesz, ha nem kapcsoljuk fel a villanyt, mert csak észrevennék. Abból pedig semmi jó nem származhat.

Egy pillanatig hallgatott, ahogy követett egy vízcseppet, ami végig gördült a lány arcán. Vett egy mély levegőt, majd a másik szemeibe nézett.

- Ha gondolod hozok egy vödröt is, hogy ha esetleg… Tudod. – Megrázta a fejét. Legszívesebben nevetett volna, ha nem ő van ebben a szánalmas helyzetben. – Vagy esetleg lefekhetsz. Én majd… Én itt leszek és vigyázok rád.