Vivienne.

Alex soha nem gondolta volna, hogy ilyen helyzetbe fog kerülni ennyi önmegtartóztatás és béke után. Főleg nem az első nap.

De hát, mint mindig a véletlenek közbe szólnak és így alakulnak ki olyan érdekes helyzetek, mint ez itt.

Alex már teljesen elbódult a sok sör és különféle koktélok elfogyasztásától – sokról már azt se tudta mi van benne és legtöbbnek a nevét is elfelejtette. Sőt, meg se jegyezte, ami egyáltalán nem vallott rá. Bár talán egy ilyen baráti társaságban az ilyesmi elnézhető, hiszen végső soron nem dolgozni, hanem szórakozni jött ide. Abban biztos volt – még ebben a kábult állapotban is – hogy ennyit még életében nem nevetett. Talán kiskorában, de erre ilyenkor ki emlékszik? Csak arra koncentrált, hogy most nagyon boldog és hogy mindenképp szeretné fenntartani ezt a helyzetet. Ezért volt az, hogy egy csomó ideig meg is feledkezett arról, hogy ő neki éppenséggel szükségletei is vannak általában. Csak akkor vette észre, hogy kell, amikor már majd összepisilte magát. Így hát úgy gondolta felfedező útra indul és keres magának egy fát.

Ment mendegélt… Jaj, ez nem az a mese!

Szóval először is, amit kinézett magának az a nagy lángoló fatörzsek voltak, de még mielőtt elővehette volna kukacot valaki gyorsan másfelé terelgette, egy bizonyos kivilágított helyiség – valami viskó – felé mutatgatott és oldalsó vécéről beszélt.

- Jól van, jól van – motyogta neki, aki segítséggel ajánlkozott.

Megpróbált ráfókuszálni, de aztán inkább úgy döntött felesleges.

- Jól vagyok – mondta tovább – csak rohadtul kell pisálnom.

Ezzel elfordult és neki indult valaminek, de azt nem tudta pontosan hová tart. Nézelődött ide, nézelődött oda, de úgy igazán nem sok mindent jegyzett meg. Ő csak arra haladt amerre mondták neki. Nem sokkal később valami kellemesen puhába, de mégis szilárd anyagba ütközött. Ezek után pedig már a hátán találta magát, az a puha dolog pedig a hasán terpeszkedett.

- Mmm… - morogta egyértelműen, hogy nyomja a gyomrát, de a másik csak csacsogott neki.

Ebből természetesen rájött, hogy lány, így úgy döntött, hogy érdemes megnézni. A csodálatos puhaság felállt Alex pedig tökéletes bepillantást nyert az amúgy is rövidke ruha alá. Füttyenteni még volt esze. Az ütődéstől kicsit megszédült, de most, hogy pihent kicsit mintha jobban érezte volna magát. Már pisilnie sem kellett.

A megrovásra gyorsan elkapta a lány kezét – megbizonyosodhatott, hogy tényleg mennyire puha a bőre –, majd felkászálódott nagy nehezen.

- Bocsánat – mondta őszintének szánva, de telibe vigyorgott.

Látva a másik cselekedeteit ő is gyorsan kisimított egy ráncot a ruhán. Persze, mert nem hagyhatta csak úgy. Na, meg muszáj volt hozzá érnie.

Így egyenesben újra végig nézett a kilátáson és nagyon sóhajtott, ahogy megszédült. Kicsit előredőlt és úgy mosolygott a lányra.

- Istenem… nem tudom eldönteni, hogy te most egy angyal vagy… - tekintete a fekete ruhán szaladt végig, fejében a fekete ruha nélkül – vagy maga az ördög.

Felnézett kék szemeivel a csodálatos tünemény szemeibe és pimasz vigyorra húzta ajkait.

- És azt sem tudom, melyik lenne a jobb. – Egy pillanatig még vizslatta, majd nagy menően nekidőlt az egyik oszlopnak, ami a büfé fedelét tartotta. – Na és hogy hívnak…? – Azonban szépen elvétette a célt és a könyökét a nagy semminek támasztotta, így megint a homokba vágódott.

Úgy érezte, hamarosan inkább hányni fog, mint pisilni, ha ennyit forog a világ.