Vivienne.

- Lehetséges… - jegyezte meg kuncogva, miközben megvált a ruhadaraboktól.

Tudta, hogy a lánynak igaza van és nem éppen a legjózanabb állapotában cselekszik – de nem érdekelte. Innen tudta, hogy nem józan, hiszen akkor mindenképpen érdekelte volna a dolog. Főleg az, amit tesz, mert ez egyáltalán nem volt helyes. Hogy miért is? Azon nem volt ideje elgondolkozni.

Tényleg rég találkozott olyan széplánnyal Vivienne, bár a korát per pillanat nem nagyon tudta megállapítani, de mintha kicsit fiatalabbnak tűnt volna, mint ő. Határozottan. Amivel persze nincsen semmi baj, gondolta derűsen, ahogy levetette magát a homokba, egyenesen Vivienne fölé.

A részegségét lassan kezdte felváltani az émelygés és fejfájás, de még annyira az agya hátuljából zaklatta ez a dolog, hogy nem akart rá túl sok időt szánni. Sokkal inkább akart a jelennel foglalkozni és ezzel a meztelen lánnyal itt alatta. Pedig ő egyáltalán nem volt az a spontán típus. Sőt, mindent legalább kétszer meggondolt mielőtt cselekedett. Most? Nem gondolkozott.

Legalábbis szeretett volna nem gondolkozni, de egyre csak felütötték az olyan gondolatuk a fejüket, mint hogy: Olyan szép ez a lány! Olyan jó megérinteni. A bőre olyan puha és finom… Szeretném megcsókolni. És még hasonlók, de ezek mellett még ott voltak az olyanok is, mint: Ne tedd ezt! Hülye vagy? Most azonnal húzz el innen? Hát nem látod, mit művelsz? Ő azonban nem akarta látni. Csak érezni akarta és tett is ez ügyben.

Bár nem volt teljesen tudatában az önbizalom hiányának most mégis meglepődött, amikor a lány ziháló lélegzete megcsapta a fülét. Egy kisfiú kíváncsiságával és egy ragadozó tekintetével figyelte, ahogy a lány élvezi azt, amit tesz vele. Ezért még inkább odafigyelt rá, minden rezdülésre és sóhajra. Azonban túl csábító volt, hogy csak nézze így ismét lecsapott az ajkaira, hogy birtokba vegye őket. Lassan már nem csak az ajkait akarta birtokba venni. Az egész testét.

Összerándult, amikor megérezte finom ujjait rákulcsolódni a férfiasságára.

- Vivienne – szólt rekedten, de aztán minden izma megfeszült.

Ujjait mélyebbre merítette a lányban, és érezve forróságát odalent, kezei ügyességét magán, nehezen tudta ő is megállni nyögések nélkül. Nem sűrűn volt olyan, hogy vele is foglalkoztak volna. Általában a csajok kihasználták, hogy olyan odaadó volt az ágyban és nem sokat tettek, hogy Alex is ugyanolyan jól érezze magát. Így visszagondolva talán nem is volt olyan rossz dolog: egyre közelebb jutott a csúcshoz. Pedig ő nem tervezte, hogy hamar el fog sülni. Milyen érdekes, tervezget. Ezek szerint kezd józanodni. Mondjuk elég egy rossz terv, talán mégsem józan. De ha már meg tudja állapítani, hogy rossz terv akkor…

~ Koncentrálj! ~ Szólt saját magára, miközben megragadta Vivienne csuklóját. Még egy rántás és neki vége. Persze, nem szó szerint. Mély lélegzetek közepette nyitotta széjjel a combjait, miközben végig simított finom bőrén. Olyan volt, mintha valami finom anyagon tenné ezt – el nem tudta képzelni mennyit törődhet a lány a bőrével. Mindesetre remek munkát végez. Egy finom mozdulat és már félig bent is volt.

- Figyeld, milyen könnyen bemegy – suttogta a fülébe, bár nem volt híve ennek a „mocskos beszédnek”. – Ennyire kívánod? Kívánsz?

Pár pillanatig még váratta a lányt, miközben kisimított egy hajtincset az arcából. A kipirult édes arcából. Sóhajtott egyet, majd lehajolt, hogy megcsókolja. Az ajkai még mindig ugyanolyan hívogatóak voltak. Most viszont gyengéden kezdett hozzá, lassan csókolta végig, felfedezve minden apró formás területet. Egy keze közben a mellére csúszott és amint elérte azt lassan mozogni kezdett. Nem vett tudomást a sürgető lökésről, már így túlszárnyalta önmagát. Kínzó lassúsággal mozdította minél előrébb a csípőjét, majd vissza. A forróság, ami körül ölelte elvette az eszét. Vivienne izgató nyögései sem segítettek abban, hogy jobban visszafogja magát. A fülét harapdálta már, amikor megfeszült és ütemesen gyorsabb tempóra váltott.

- Basszus – nyögte fojtottan, miközben végig simított a lány oldalán egészen le a fenekéig.

Ajkát a lány mellére szorított és nyelvével a mellbimbóját izgatta, míg kezeivel rásegített, hogy még mélyebben benne lehessen.

- Nem sokáig bírom ezt, kislány – szólalt fel rekedten.

Karjai közé zárta őt, a hajába túrt, miközben ajkai ismét megtalálták a lányéit, aztán igazán rákapcsolt. Itt már nem tartott vissza semmit, de nem is volt rá esélye, alig mozdult párat érezve a lány remegését alatta, rárobbant a élvezet. Az orgazmus, mint a tenger úgy áramlott szét benne hullámokban. Görcsösen rándult össze, ahogy magához szorította a törékeny testet. Majd alig pár másodperc múlva teljesen elernyedt. Mint valami viszhang felötlött a fejében, hogy nem ártana inkább leszállni és nem szétnyomnia a lányt, így felemelkedett. Szemei a másik szemeit keresték, de még ő is elég kábultnak tűnt. Finoman végig simított az arcán, majd odasuttogta az ajkainak:

- Gyönyörű vagy.

Mert így volt. Most nézett ki a legédesebben, így kócosan a homokba merülve, kielégülten…

Mellé huppant a homokba és lustán félig lehunyt szemhéjai alól a csillagos eget bámulta, aztán nem is vette észre mikor, de elaludt.