Alexander

Egy pasi a lábaim előtt. Nem mintha ez a kép olyan szokatlan lett volna, vagy mondatom egyáltalán valami csodálkozó jelleggel bírt volna, csak egy egyszerű, hétköznapi megállapítás volt, amire a hétköznapi jelenet vagy egyszerű felállás jelző már nem lett volna valósághű vagy reális valamelyik szinonima elég. Az egy dolog, hogy néhányan - köztük én is- hozzá vagyunk szokva az ilyen felálláshoz, akár fordított helyzetben is, de a külvilág egyértelműen felháborítónak tartja a nyílt terepen történő perverzitást, arról már nem is beszélve, hogy a kívülállók beleképzelnek tízszer annyi eshetőséget egy-egy pózba, ami igazából egy teljesen egyszerű és könnyedén félreértelmezhető felállás férfi és nő között. Mint például most is. Az ismeretlen szép szemű hiába térdel előttem, semmi rosszra nem készültünk. Főleg nem arra, amire most egyébként a legtöbben gondolnak! Mert hát kinek ne ötlene eszébe pár piszkos gondolat egy ilyen jelenetet látva? Még a kiéhezett apácák, vagy a legártatlanabb, szende szüzek is kapásból rögtön a legrosszabbra fognak következtetni: szexuális aktusra. Mármint számukra legrosszabb, de inkább erkölcstelen. Igen, ez a legtökéletesebb szó. Akinek van egy kis esze, az nem próbálja meg minél távolabbra kitolni az első együttlétét, hiszen az a pár elvesztegetett év rengeteg gyönyört szerző órától fosztja meg magát. Ne legyünk mazochisták! Különben is, ha egyszer valaki rákap a közösülések édes ízére, az nem tudja majd abbahagyni és függővé válik. Ebben pedig nincs mit tagadni, mindenki vágyik a szexre. Még a nők is. Csak ők sokkal kellemetlenebb témának tartják bevallani, hogy mennyire kívánnak egy-egy férfit. Nahát, én ebbe a témában sem tartozom bele, mert ha én akarok valakit, azt így is úgy is megszerzem, és a végén ítélek, megérte-e pazarolni rá és az ágyban nyújtott képességeire egy kis időt, vagy pusztán elvesztegettem pár percet (feleslegesen!) az életemből. Az utóbbi kiábrándító tud lenni.

De azt hiszem már éppen elég messze kalandoztam az előttem most már álló helyzetben lévő férfitől. Magas, kidolgozott testű, kócos barnahajú, vadítóan kék szemű férfiegyedtől, akinek széles vigyorától nem tudott szabadulni tekintetem. Azt hiszem, már nem is sajnálom, hogy koktélom nagy része az aranyló homokon végezte. Már nem csak azzal vigasztalhatom magam, hogy annak a szegény homoknak is kijár egy kis alkohol így péntek este, hanem azzal is, hogy igazán jó helyre tudtam, igazán jó időben esni. Visszatérve előző gondolatmenetemhez: Ő pontosan az a pasi volt, akit nagyon is akartam egy éjszakára. Abból ítélve, hogy áradt belőle az alkohol jellegzetes szaga, nem lesz nehéz magamhoz édesgetni. Arról már nem is beszélve, hogy tekintete perzselte bőrömet, miközben végignézett rajtam. Mikor ”segített” kisöpörni egy ráncot – ami igazából nem is létezett – ruhám vékony anyagából, akaratlanul is pimasz vigyorra húztam ajkaimat, majd mielőtt még elhúzódhatott volna tőlem, gyengéden megfogtam másik kezét és kínzó lassúsággal végigvezettem dekoltázsomon kezét, majd egyre lejjebb haladtam vele, míg el nem értem meztelen combjaimig. Hátradobva barna fürtjeimet felpillantottam rá és próbáltam leolvasni arcáról mennyire nyerte el tetszését az aprócska flört.

- Csak nem áll szándékodban lesimogatni rólam a ruhámat? – emeltem meg enyhén szemöldökömet, majd egész közel hajoltam hozzá és lábujjhegyre tornászva magam füléhez hajoltam, hogy leheletem nyakát csiklandozza. – Ha ilyen terveid lennének… nem akadályoználak meg – suttogtam kéjes hangon fülébe és mielőtt még hátrébb húzódtam volna tőle, ajkaimmal végigsimítottam nyakán és egy puha csókot leheltem bőrére. Állítólag a férfiak szeretik, ha egy nő egyenesen beszél és nem célozgat, főleg ha egy ilyen életbevágóan fontos dologról van szó. Hát én nem titkoltam el, hogy nem lökném ki őt az ágyamból. Reméljük azért még az alkoholtól megérti, amit mondtam.

Szavait hallgatva, amik párosultak egy kaján vigyorral, szinte már tudtam egyenesben vagyunk. Nagy bajt nem okozhatott az alkohol, ha még ilyen bókokat tud mondani és száját ilyen pimasz vigyorra tudja húzni. Mikor pillantása ruhámra siklott, szemeiben perverz fény csillant. Ha nem mondja is rá kell jönnöm, hogy kifejezetten zavarja rajtam az a vékonyka anyagdarab. De hát mi lenne neki a szórakozás, ha megszabadítanám magam tőle? Semmi. Még egy kicsit hagy várjon, aztán ha nagyon akar cselekedjen.

- Felesleges lenne tipródnod a válaszok között. Angyalbőrbe bújt démon vagyok – nevettem fel halkan. Tekintetem akaratlanul is követte lépéseit és tetteit, de már csak azért sem akartam közölni vele, hogy egy kissé elszámolta magát, mert édes volt, ahogy szerencsétlenkedett. - Ha azt akarod, hogy kedves legyek, szerény, simulékony, megértő és szeretni való, akkor angyallá válok, de ha vadabban szereted, akkor tudok szenvedélyes, heves, szenvedélyes és kíméletlen is lenni - kacsintottam rá, és enyhén oldalra hajtott fejjel figyeltem mozdulatait. Puff, ismét a földön landolt. Megmosolyogtam, a jelenetet, de nem nevettem hangosan, inkább odasétáltam mellé és letérdeltem a homokba, majd úgy hajoltam fölé, hogy arcunkat csak néhány centiméter válassza el.

- Hmm... Én vagyok legvadabb és legszenvedélyesebb álmaid főszereplője - vigyorogtam le rá pimaszul és közben eltűrtem hajamat, hogy ne zavarjon a továbbiakban. - Ma csak Vivienne – támasztottam meg tenyeremet izmos mellkasán. Nem kell neki felállnia, tökéletesen kiszolgáltatott helyzetben feküdt itt alattam. - Téged hogy szólítsalak álmodóm?