Vivienne.

Először nem akart belemenni ebbe az egészbe, de végül új munkatársai addig nyüstölték, míg már nem bírta ki. Muszáj volt mondania nekik valamit, hogy abba hagyják a nyávogást és egyéb ostobaságokat, amiket arra használtak fel, hogy kicsalogassák a lakásából. Ami persze nem volt teljesen az, hiszen az iskola kollégiumi részében volt egy melléképület. Ezzel könnyítették meg, hogy járőrözhessen majd. Zöldfülűként lelkesen jelentkezett a feladatra, de amint beszélt a többi tanárral rájött, hogy talán nem mindig fog ilyen boldogan gondolni erre.

Mindenesetre nem akart elmenni erre a felavató bulira. De ha már megígérte, akkor a szavát be is tartotta és kisebb összekészülődés után már úton volt a Mustangjával a part felé. Még egyszer belenézett a visszapillantóba, hogy esetleg tényleg annyira rosszul áll-e a haja, mint ahogy azzal az anyja nyüstöli. Lehet, hogy már megérett egy vágásra, de soha nem zavarta, ha kicsit a szemébe lógott. Amúgy is össze-vissza kócolta, szóval soha nem volt útban úgy igazán. Persze lehet emiatt nézett ki olyan rémesen. Ennek ellenére nem kérdezett meg mást arról, hogy rossz-e vagy sem. Nem igazán érdekelte a dolog – a lényeg az volt, hogy még nem volt veszélyes, ha már tényleg a nevetséges fázisban lesz, akkor cselekszik mindenképpen. Az öltözéket illetően úgy döntött beújít és nem egy zöld vagy bármilyen másmilyen színű melegítőt, hanem egy könnyed sötétkék inget és laza koptatott farmert vett fel. Nem tudta eldönteni, hogy tengerpartra mit lenne érdemes felvenni, ezért inkább egy belebújós cipőt választott, ami illik a többi ruhadarabhoz. A szokásos kölnijéből tett egy igen picit – nem szerette, ha árad belőle az a tömény illat. Amúgy is úgy gondolta, hogy a frissen fürdött, szappan szagú ember sokkal vonzóbb. Persze ez csak az ő véleménye volt… Valószínűleg a csajok már másként gondolkodtak erről.

A futópillantás után a visszapillantóba, visszavezette tekintetét az útra, amiből már nem volt annyira sok. Szerencsére nem volt nehéz megtalálni a partot. Úgy tűnt népszerű hely, - még ha a belváros is elég kecsegtetőnek tűnt, - mert majdnem minden utcában volt egy tábla, ami jelezte merre menyjen. A fejében előre megtervezett út is sokszor segített és a kollegái utasításai is. Így összevetve mindent teljesen sikeresen megérkezett a kijelölt helyre. És akkor elakadt a lélegzete. Csak egy pillanatra. De megdöbbent.

Alexander nem éppen a kisvárosból való volt, de nem lakott a part közelében és nem is sűrűn ment oda. Mondhatni nem volt ideje és indoka sem. Erre az anyjának egyszerű válasza lett volna: „Ha lenne barátnőd, mindenféle helyre elmehetnél vele!” De Alexnek nem volt, és pont. Egyelőre nem is gondolkozott azon, hogy szerezzen egyet. Miután ezt eldöntötte magában ki is szállt az autóból, hogy végre elinduljon a társaság felé és, hogy jobban körül nézhessen.

A part mintha egy másik országrész, vagy másik dimenzió lenne. A nagy homokos területet cölöpök kerítették körbe, amikre kis színes golyó alakú lámpákat erősítettek. Ennek hangulatos fényét a nyitott kajáldák és magasra felcsapó, vörös lángú tűzrakás adta. A kajáldák is szinte körbe fogták a teret, bár ezen a részen nem volt sok, tekintve, hogy ez inkább egy kisebb elzárt öböl volt, mint nagyobb tengerpart. Alex valószínűnek tartotta, hogy itt csak ezeket a bulikat tartják nagyrészt. A farakás a homokos tér közepén volt felállítva. Akkorák voltak a farönkök, mint egy-egy ember, ennek ellenére a társaság visongatása és ordibálása éppen elnyomta a nagy roppanásokat és reccsenéseket, ahogy a fa megadta magát az emésztő tűznek. Elképesztő látvány volt, mintha az indiánok járták volna körbe a tüzet és közben abból felfelé szálltak volna fel a varázslatnak ható villódzó parázsszemek. Természetesen ekkora misztikus kultusz nem keringett itt. Az emberek egyszerűen csak jól érezték magukat. És bár Alex a helytől és látványától nem lett izgatottabb nem is kívánkozott vissza a kuckójába… Így úgy gondolta ad egy esélyt a helynek.

Ahogy elhaladt az egyik nagy zavarú, meleg kajálda mellett megcsapta a rántott hal és sült krumpli illata, ami nem volt annyira erős, hogy elborzassza. A hő is erős volt, de csak a nagy tömeg miatt tűnhetett annak, mert amikor a tűzhöz ért csak akkor tudta meg milyen is az igazán meleg. Egyből megértette miért nem állnak annyira közel hozzá. Jó pár méterrel melegedett mindenki vagy éppen üvegeket dobált szerte szét. Alex megfigyelte, hogy még ha valamennyire részeg is volt a tengerbe nem hajítottak semmi olyat, ami nem oda való. Jó pár ember úgy döntött, hogy meg is fürdik a tengerben, így onnan is nagy visongatások és hangos lubickolás hangzott vissza. De a nagy tömeget összehangolta és zümmögéssé alakította lüktető mégis érzéki zene, ami mindenképp arra csalogatta az embert, hogy megmozgassa magát.

Alex meglepődött, amikor rájött, hogy a lábával dobol a homokban. Éppen abba hagyta, amikor az egyik kollégája lecsapott rá, amint észrevette. Bár először vonakodó volt és nem nagyon tetszett Alexnek, hogy ilyen piaszaggal rendelkező alak belehajol a képébe odament a társasághoz.

Mint mindig nem került a központba – annak ellenére sem, hogy róla szólt -, de ott volt a közelében és ő is felröhögött a marhaságokon, amiket összehordtak. Amint rájött, hogy milyen rég volt már ebben része, egyre inkább beleásta magát. Alig telhetett el 3-4 óra, de már ő is eléggé elázva vonyította az egyik dalt a többiekkel. És k*rvára nem érdekelte mi folyik körülötte. Ő csak k*rvára jól érezte magát.

Aztán rájött, hogy neki k*rvára pisilnie kell.

Így hát nagy nehezen megindult, hogy keressen egy biztonságos helyet és ne mindenki előtt rántsa elő a szerszámot. Azonban ez egy nagy küldetésnek bizonyult tekintve alig állt a lábán, néha a föld sem volt igazán a helyén és a lába bele-belesüppedt a homokba, mivel már rég elvesztette a cipőjét.

- Az annyát, de beb*sztam! – szólalt fel kóvályogva.

Éppen ekkor nézett félre valamit, mert mintha neki ment volna valaminek. Aztán hirtelen már a csillagos éggel találta szembe magát.

Milyen furcsa…