Vivienne.

Lenyűgöző, hogy a mai fiatalok mikre nem képesek! Kezdve azzal, hogy milyen őszinték tudnak lenne, és folytatva azzal, hogy egyben mennyire pimaszok. Mert Alex tisztában volt azzal – az alkohol ködén át – hogy az előtte álló hölgyemény nem hogy nagyon őszinte, de rettentően pimasz is. Persze azt nem vette számításba, hogy az ő folyamatos szuggerálása mennyire provokáló lehet egy pubertás korú hölgynek. Biztos félreértette a jeleket, mert az, hogy nem sokkal később egy hosszú és – ó, a fenébe is! – eléggé izgató simogatásra invitálta, Alex-szal nem történhet csak úgy meg!

Eddig soha nem bukott annyira egy nőre, mint most erre a lányra. Természetesen ebben az ital is benne volt. Most viszont, hogy egyáltalán nem érdekelte a másik mit lát meg a szemében és mit nem, teljesen elengedte magát.

Az összes ismerkedési kísérletében talán ez volt a gond: túl zárkózott volt. Soha nem mondta meg igazán mit gondol, vagy hogy miket szeret. Inkább a másikról kérdezett, de magáról keveset mondott. És akkor az ember azt hiszi, hogy mások szeretik, ha törődnek velük! Pff… Hiú ábránd. Egy női elme ennél sokkal összetettebb és éppen ezért sokkal nehezebb kielégíteni a vágyait.

Ez a nő előtte, aki igazából még nem is volt igazán nő úgy tűnt, hogy ő szívesen kipróbálná, milyen ha Alex kielégítő. Ez pedig – meg az a kis futó érintés, és az a ruha! – elég volt ahhoz, hogy Alex majdhogynem elveszítve a fejét egyre inkább nyomuljon. Pedig nem volt szokása rögtön rákérdezni valaki nevére, főleg nem ilyen nyíltan bámulva. De azokat az idomokat nem tudta nem nézni!

Amúgy sem árt vele a hölgyeménynek, hogy szépen megnézik. Biztos tapasztalta már – főleg ha máskor is ilyen ruhákban flangál. Bár, lehet nem… Csak most kivételesen vette fel, mert eljött erre a bulira.

Alex felnézett a szemeibe és rögtön megszédült. Vajon ez a lány mindenkit ennyire elbűvöl? Mert az nem lehet, hogy kivételesen ennyire rábukott Alexre.

Nem mintha ez cseppet is izgatná jelen pillanatban.

Amikor végig simított rajta a pulzusa megemelkedett és legszívesebben akkor mindenki szeme láttára szabadította volna meg az összes ruhájától, de ebben a lassan – lassan! – józanodó állapotban rájött, hogy nem lenne egy túlzottan jó ötlet. Így inkább csak a szemeivel vetkőztette.

De úgy tűnt, hogy a másik nem így vélekedik a dologról. Ő még tovább akarta húzni Alex agyát. Mély levegőt vett, hogy nehogy valami olyasmit mondjon, amit talán később megbánna… Ha egyáltalán emlékezne rá.

Azonban kezeit nem tudta megállítani, így amíg a lány közelebb került hozzá Alex a derekára fonta karjait. Nem tudta elmondani mennyire jó érzés volt. Mióta is volt utoljára, hogy ilyesmi történt? Hmm… Biztosan nagyon rég. De nem volt értelme a múlton töprengeni, csak élvezni kell a jelent! Megborzongott, amikor megérezte a puha ajkait a bőrén, de még mindig erősen ellenállt. Nem akarta lerohanni, mint egy vadállat, még ha egyértelmű jelet is adott rá, hogy nem bánná. Ez volt a legrosszabb: Alexandert saját maga tartotta vissza.

- Nincsenek ilyen szándékaim… - motyogta rekedten, miközben kezeivel finoman megszorította a csípőjét, majd lassan elengedte, amikor eltávolodott. – Még.

Fellélegzett, ahogy kikerült az intimszférájából és már nem érezte orrában a kellemes illatát, ami szintén csak az idegei veszítésére szolgált. Arrébb lépdelt és nagymenően neki dőlt az oszlopnak… amit nyilvánvalóan ő képzelt oda. Éppen elvigyorodott a frappáns válaszon, amit a lány adott neki, amikor már érezte, hogy a gravitáció megint viaskodik vele. És megint ő győzött.

Amint a lány megjelent fölötte elmúlt a szédülése és a hányingere és máris jobban érezte magát idelent. Hogy ha csak ennyi kell, hogy anélkül magához „édesgesse” akkor máris megoldotta a határok túllépésének kérdését. Nem lépnek át semmit. Fekszenek. Milyen jó dolog is ez.

Hirtelen feleszmélt, hogy a másik éppen beszél hozzá, de már csak a lány nevét csípte el az egészből. Biztosan elbóbiskolt közben. Eddig nem tudta, hogy az alkohol álmosítólag hat rá. Eddig azt sem tudta, hogy rá bármilyen hatása is lenne.

Felnézett -, mint ahogy kiderült – Vivienne szemeibe és lassan az ő arckifejezése is megváltozott. Szemei a lány ajkaira vándorolt. Már tudta milyen az érintésük… De szerette volna tudni milyen őket megérinteni.

- Alex – válaszolta a kérdésre rekedten. - Akkor most szeretnék valami szépet álmodni... és szexit - jelentette ki, majd mielőtt még a másik bármit is reagálhatott volna, felnyúlt és beletúrva a hajába lehúzta őt egy csókra.

Ahogy sejtette. Fenomenális volt megcsókolni azokat az édes, telt ajkakat. Úgy kóstolgatta őket mintha attól félne bármelyik percben eltűnnek. Mert igazából ettől félt, és ezt semmiképp nem engedhette meg. Kezével szorosan tartotta, miközben ajkaival gyengéden simogatta. Először nem akart túl messzire menni, de Vivienne eddig olyan odaadó volt – na és nagyon pimasz – hogy most már képtelen volt megállítani a történéseket.

Lassan, óvatosan felemelkedett, de közben egy pillanatra sem szakította meg a csókot. Másik kezével megragadta a lány derekát és az ölébe húzta. Nem érdekelte kik fogják megbámulni vagy kik mondanak majd szemrehányásokat… Ő most csak érezni akarta az izét, az érintését. Érezni akarta, hogy van valaki, akit megérinthet.

Szenvedélyes volt, de egyben gyengéd. Nem akart semmilyen kárt vagy kellemetlenséget okozni neki.

Közben ajkaival szétnyitotta a másik száját és most már nyelvével rohamozta meg a lányt végig masszírozva az övét, ahogy a testét neki feszítette.

Azt akarta, hogy ő is érezze, hogy akarja őt.

De még mennyire!