Vivienne.

Részegség. Ez többféle is lehet. Lehet csak épp egy kicsit becsiccsenteni, amitől jobb kedved lesz, mint általában vagy felengedsz egy olyan társaságban, ahol nem tennéd önszántadból. Lehet már egészen mélyen belemerülni az alkohol rejtelmeibe és elengedni magad, annyira, hogy olyan dolgokba is belemenj, amibe talán ép ésszel nem mennél vagy lassan a földről kelljen felkaparni téged. Végezetül lehet olyan csúnyán eláztatni magad, hogy még a nevedet sem fogod tudni és több erő kell hozzá, hogy felfogd mi is történik körülötted, vagy egyszerűen meg sem próbálod. Ilyenkor biztos, hogy olyan dolgokat teszel, amit talán soha életedben nem. Mondjuk, belefulladsz a hányásodba… Persze, ez a rosszabbik eset.

Nők. Egy férfi számára megfejthetetlen keresztrejtvény segítség nélkül. Általában fejfájást okoznak a férfiaknak, de van, amikor maguknak nagyobbat, így szerencsére a férfiak még nem őrültek meg. Persze, sokan elvetik őket, sokan odavannak értük, vannak olyanok, akik még félnek is tőlük. Valahol Alex olvasott egy kutatásról, ami kimutatta, hogy több férfi van, mint nő, akik elmennek a rendőrségre bejelenti, hogy veri őket az asszony. Elég gáz. Mindenesetre az igaz, hogy férfi nélkül nincs nő és nő nélkül sincs férfi. Csak tudnunk kell a helyünket a ranglistán és olyannal kezdenünk, akivel versenghetünk. Mert ugye nem akarunk mi is a rendőrségre menni később… Vagy fordítva.

Ennek a kettőnek a kombinációja vészes lehet egy olyan ember számára, aki se nem az alkoholt nem bírja, se nem nemért a nőkhöz. Igaz, hogy Alex nem volt egy macsó, de van olyan, amikor nem kell, hogy híresek, gazdagok vagy jóképűek legyünk ahhoz, hogy elcsábítsunk egy nőt. Ez persze azon sem múlik, ki mennyire akarja. Sok olyan férfi van a világon, aki már lehet, hogy évek óta keres egy számára ideális párt, de nem találta meg. Van olyan, aki nem keresi, és szinte azonnal összefut vele. Természetesen olyan is van, aki egyáltalán nem keresi és nem is akad rá.

Mint például Alex. Azóta mióta sikerült helyre ráznia az életét mindig is a célja lebegett a szemei előtt – és a szenvedélye. A sportra, a tanulásra és a családjára koncentrált. Ő így volt boldog és soha nem is érdekelte mivel fényezhetné még ki. Az élet megtanítatta vele, hogy nem muszáj mindig a legjobbra törekedni. Elég, ha kényelmesen szépen elvagyunk és akkor nem érhet semmilyen – vagy legalábbis nagyobb – baj. Persze a szülei nyaggatták azzal, hogy szerezzen egy széplányt, de őt az ilyesmi nem érdekelte. Azért neki is voltak szükségletei és olykor hagyta, hogy egy lány a pompon csapatból, vagy az író klubból, vagy az osztályából elcsábítsa és tegyenek egy kis kitérőt a szertárba, vagy egy üres terembe vagy fel a szobájába. Amikor pedig a lányok folytatni akarták ő megálljt parancsolt minden ilyen nemű próbálkozásnak. Ő nem akart mást csak egy kis kalandot, izgalmat, de semmi komolyabbat. Jó volt úgy neki, ahogy volt. Azonban mégis… Néha ott motoszkált benne a gondolat, hogy tényleg elég ez neki? Ezt pedig még csirájában elfojtotta. Általában mióta megjárta a legrosszabb dolgot a világon sokkal stresszesebb lett és több olyan dolgon is aggódni kezdett, amin nem kellett volna, vagy általánosságban nem tette volna meg. Éppen ezért erre már gondolni sem akart. Nem akarta, hogy felkavarodjon az élete és ehhez még alkalmazkodnia is kelljen. Mert egy nő egyértelműen nagy bonyodalom lett volna számára, amit nem biztos, hogy olyan könnyed tudott volna kezelni. Főleg, hogy komolyabb kapcsolata még nem is volt, így mondhatni ’szűz’ volt még ebben a dologban. Ő úgy gondolta még van egy jó pár éve, amíg ezen elkezdhet majd komolyabban is gondolkozni. Talán addigra már hozzászokik a változásokhoz, mert most még egyáltalán nem volt könnyű. Elég volt azzal megbirkóznia, hogy új életet kezd és dolgoznia kell. Ami persze nem teljesen külső kényszer, hiszen ő jelentkezett erre a munkára, ő vállalta el és biztos volt benne, hogy nagyon fogja szeretni. Amíg az egyetemre járt és ment ide-oda segédtanárnak gyakorolni, nagyon szeretett a gyerekekkel bánni és általában értett is hozzá, így nagy örömmel és kevesebb kétellyel nézett elébe ennek az új útnak.

És tessék hol kötött ki! Egy édes, odaadó lány karjaiban, akinél szebbet és izgatóbbat még nem látott. Bár ebben az állapotban nehéz volt visszaemlékeznie arra, hogy mennyi és milyen csajjal volt eddig életében, de úgy gondolta, hogy ez a lány túl jól néz ki ahhoz, hogy más jobb legyen nála. Persze mondhatnánk azt, hogy ezt csak azért gondolja, mert ő van épp előtte. És nos… lehet, igazunk van. Alex azonban nem akart ezzel foglalkozni – csak azzal, hogy minél hamarabb megkaparinthassa magának ezt a lányt. Hogy minél hamarabb érezhesse keze alatt a meztelentestének érintését és közben hallhassa halk sóhajait. Amikor beharapta az ajkát, akkor is olyan aranyos volt és legszívesebben Alex is megharapdálta volna. De ő éppen saját magát harapdálta, marcangolta. Valami belső hang kényszerítette, hogy jobb lesz, ha leáll, és nem folytatja ezt tovább. Talán az a valaki volt, aki fentebb az egyszerű, nőtől mentes életről rizsázott. De az a valaki most nem volt itt, illetve nem volt józan. Akkor meg mi a gond? Természetesen semmi.

Rögtön meg is változott a véleménye és pár perc tanácstalanság után visszatért a puha karok ölelésébe és elveszett szenvedélyes csókjaiban.

- Hadd ellenőrizzem – búgta a lány feleletére, miközben kezével a másik oldalt is megszabadította a pántoktól és lassan elkezdte lesimogatni róla az anyagot. Közben ajkaival követte az ujjait útját és nyelvével már a kulcscsontjának vonalát rajzolta végig. – Igazad lehet… - dörmögte végül.

Közben a lány sem tétlenkedett és neki állt őt is megszabadítani a ruhaanyagtól, ami fedte felső testét. Alex inkább azért fohászkodott, hogy a nadrágjától szabadítsa meg, ami már igazán kellemetlen lett számára. Hiszen őrülten kívánta ezt a lányt! A vágy úgy mardosta, mint lángok között égő farönköt. Az elején még finoman körbe vonta és meleggel burkolta be, majd lassan kezdett ez észbontóan forró és mámorító lenni. El sem hitte, hogy ilyen kiszámíthatatlan és még mindig nem teperte le ezt a lányt, pedig Vivienne már eléggé megmutatta a számára, hogy mennyire akarja. Főleg, amikor szinte letépte róla az inget. Alex nem volt egy türelmetlen fajta, mégis most legszívesebben ő is vadul lerángatta volna azt a kellemetlen kis bikinit, ami még elfedte előle Vivienne gyönyörű testét. Ennek ellenére készségesen hagyta, hogy a másik lehúzza róla az inget, közben ajkai forrón kóstolgatták a lány száját. Egy pillanatra sem akart tőle elszakadni, mégis megtette, hogy a szemeibe nézve elmondja, ami már kikívánkozott tőle.

Ó, azt hiszem azt nem említettem, mennyire naiv is tud lenni az ember, ha részeg. Mert ugyanis Alex már a mennyekben járt egy pokoli nőszeméllyel, akit meg akart tartani magának. Persze, azt mondta neki, hogy csak ma éjjel legyen az övé. De vágya akkora volt, hogy tudta, hogy egy éjszakára nem lenne elég. Reménykedett magában legbelül a részegség mögött, hogy ezt hamar elfelejteni mielőtt még galibát okozna. Nem mintha most nem azt művelné… Mert mit is művel? Ó, igen meg van!

Éppen lehúzta az utolsó takaró darabot is a lányról és bár ő nem érzékelte megfordult a fejében, hogy a lány fázhat, ezért mielőtt bármi is történt volna felkapta a lányt és ott hagyva a ruháikat elindult vele a tenger felé.

- Gyönyörű vagy – suttogta a fülébe, miközben kissé ingatagon, de odalépdelt a vízhez.

Épp kilengett volna jobbra, amikor sikerült épségben lehelyeznie a lányt a fövenyre. A lábát a nap melengette víz nyaldosta, miközben Alex azon ügyködött, hogy megszabaduljon a nadrágjától.

- Egy pillanat - morogta miközben pár percig elviaskodott a gombjával.

~ Hogy a fenébe is kell ezt levenni? ~ Merengett el magában. Nemsokára sikerült rájönnie és a boxerével együtt megvált tőle, bár arra nem számított, hogy ha csak úgy eldobja, akkor nem éppen biztos, hogy megfelelő helyre kerül. Konkrétan a tengerben kötött ki, de mit is számít ez ilyenkor?!

Mielőtt Vivienne bármit is tehetett volna Alex ott termett felette és próbálta elgyűrni a fejfájását és szédülését.

- Már itt is vagyok – vigyorgott rá, kicsit kótyagosan, majd ismét egy forró csókkal jutalmazta, hogy végre felmelegítse ismét ezt a törékeny testet.

Közben kezei sem tétlenkedtek: ismét bejárták a már ismert utat és elértek a lány belső combjaihoz.

- Nyisd szét szépen – suttogta neki egy mosollyal, majd fejét lehajtva ismét a nyakát és vállát borította be puszikkal.

Amikor a lány elvégezte, amit kért kezét becsúsztatta a lábai közé és ismét megérintette ott, ahol a leginkább fel tudja hevíteni. Először csak óvatos simogatásokba kezdett, miközben másik kezével a lány feje mellé támaszkodott. Ajkai közben levándoroltak a lány mellkasára és nyelve lassan lesiklott a lány melle felé, hogy később ajkait körül zárhassa Vivienne mellbimbója felett. Nyelve pajkosan kényeztette a lányt, miközben kezével is tovább izgatta körkörösen simogatva őt. Felmorrant, amikor ujjait lesimítva megérezte a forróságot és nedvességet, amire nyilvánvalóan nem számított, pedig nyilvánvalóan kellett volna. Végül úgy döntött ő nem bír várni tovább. Elvette ujjait és a lábai közé fészkelve magát. Felegyenesedett, majd miután ajkait Vivienne szájára szorította egy határozott lökéssel beléhatolt.