Vivienne.

Alex-szel nagyon sok rossz dolog történt a múltban. De talán ilyen még nem volt. Illetve ezt nem teljesen állítaná be rossz élménynek. Azonban lehet ennek nagyon rossz vége. És ha jobban belegondol, hogy csak egy ilyen baki miatt veszítheti el munkakészségét. Ezt semmiképp nem akarta, hogy bekövetkezzen. Valamit tennie kell az ellen, hogy ez ne történjen meg. Hogy ne jöjjön rá senki. Azonban azt nem tudta, hogy melyik lenne a legjobb választás nem beszélni senkinek vagy a lány lelkére kötni, hogy ne beszéljen. Ahogy észrevette, nem tudja a hölgyemény, hogy ő lesz a testnevelés tanárja. Mondjuk, honnan tudná? Nem valószínű, hogy szex közben erről mesélt neki. Te jó ég!

Megmosta a saját arcát is a kagylóban, majd megtörölte elgyötört arcizmait egy puha törölközővel. Felnézett a tükörbe és zavarodottságot látott szemeiben, ezt is érezte. ~ Alex gondolkodj! ~ utasította magát miközben beletűrt hajába.

Annyira nem tudta mi lenne a helyes. Úgy érezte, hogy megint 12 éves és döntenie kell a „csapata” mellett vagy a rendes élet mellett. Akkor is sokat vacillált, de megtalálta a helyes utat – igaz csak 3 évvel később. Most nem akarta eddig húzni az ügyet, de ahogy a dolgok álltak ez nem volt valószínű, hogy sikerülhet. A lánnyal kell kezdenie valamit először. Ez a legfontosabb aztán, ha beszélt vele, akkor majd kitalálja a többit.

Kissé azért ellenszenvezett vele a drog miatt. Nem szándékozott visszatérni abba az életformába. Neki tökéletesen elég volt az a 3-4 év. Egyáltalán el se tudta viselni egy drogos társaságát. Igaz, azonban, hogy a csaj nem tűnik „használónak”, de az ilyeneket nem mindig lehet rögtön észrevenni. Még ő neki sem mindig tűnik fel időben, pedig ő azért eléggé benne volt a dolgokban. Nem tudta mit tegyen.

~ Nyugi, Alex, csak azt, amit elterveztél. ~ Nyugtatta magát. Felszedte a borogatásokat és visszatért a lányhoz.

Amikor belépett még először nem tűnt fel neki a helyzet csak akkor mikor már odalépett a lányhoz a meghökkenése után. Mégsem törődött a könyekkel, csak sima mellékhatásnak hitte őkt, miközben letörölgette azokat az arcáról. Azonban szavai megdöbbentették, mégsem mutatta. Egy kis hang azt sugallta, hogy kezd magához térni. De egyelőre Alex csöndben maradt, míg meg nem kérdezte, hogy egyáltalán használ-e a vizes „rongy”. Halk mormogása Alex tekintetét a szájára vonzotta, mire újabb emlékkép villant fel szemei előtt.

- Vivivenne – szólt rekedten, ahogy kezei közé vette arcát.

Felnézve szemeibe szívébe hatolt a kék íriszek fájdalma. Megint idejében vette észre mégis mit csinál, így gyorsan kivágta magát egy kéréssel. Azonban mégsem tűnt olyan okosnak ez a mondat, mert felkeltette a lány érdeklődését. Hirtelen pánikba esett, nem tudta mi lenne a legjobb válasz. Most pedig nem engedhette el a füle mellett a szavakat.

- Vivienne, nézd – kezdett bele kelletlenül – jobb, ha ezen nem töröd a fejed. Ne törődj azzal, hogy ki vagyok. Azt kell tudnod, hogy nem az, akivel társalognod kéne… Vagy legalábbis nem egy sötét teremben egy… - mély sóhajt vett, miközben végig vezette tekintetét alakján – ilyen feszes ruhában.

Szemeit újra a lány tekintetébe fúrta. Miért érezte ezt? Miért nem zavarta, hogy a lány drogos?

Kérdésére felvonta szemöldökét, majd felnevetett, szívből. Legszívesebben megpuszilgatta volna ezt a lányt, aki olyan törékenynek és aranyosnak tűnt.

- Dehogy szégyellek. Azonban – elhalkult a végére, majd inkább azt javasolta, hogy elmegy.

Jobb lett volna ebbe az egészbe jobban nem belegondolni. Vivienne valahogy máshogy gondolta a dolgokat. Kissé megfeszült Viv „fogságában”. Nem akarta kioktatni, hogy talán azért érzi rosszul magát, mert beszedte azt a szart. Aztán úgy döntött mégis megteszi és még hozzá próbált szigorú arcot vágni, aztán még halkabban azt is hozzá tette:

- Másrészt, jobb ha külön leszünk mikor jobban leszel. - ~ Mert akkor megúszom. ~ - És ajánlom, hogy osonj, amikor visszamész a bálba.

Aztán a lányból kirobbant a zokogás és Alex rögtön kellemetlenül érezte magát. Sóhajtott egyet, mert érezte, hogy megtörik. Átölelte őt és hagyta, hogy kisírja magát a karjaiban. Amikor már kissé megnyugodott Alex végig simított a haján, majd ajkai az arcára siklottak és egyenként itatták fel a könnyeket.

- Azért azt nem szeretném, hogy rossz emlékként raktározz el – motyogta, amikor ajkai közel kerültek a lány szájához.

Végül nem bírta tovább és megcsókolta. Pedig tudta ebből még nagy baj lehet. Talán mindkettejük számára.